Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfü lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek s árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrü illat, amely felszáll a földről.
Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni.
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy a pillád az én álmomra zárul.
Pablo Neruda: Száz szerelem szonett - 17. szonett
Devious Comments
Szét vagyok szóródva, valaki szedjen már össze!!!
(Amúgy légyszi oszt meg velem, hogy kell energiát eatingelni mert meg akarom tanulni, szükségem van rá!)
Energiát eatingelni (újabb szót alkottunk) nem nehéz, egyél csokit, tésztát ... fizikailag kielégítőek. Az igazi feladat a mentális rész. Ezzel kapcsolatban inkább anyumat kell megkérdezned, bár azt hiszem neki alapvetően adott a ké
Egyébként süt a nap! - már ez is ad egy kis lendületet.
Még gyönyörű dolgokat hozhat
Süt a nap, nehogy szomorú légy
Ez lehetne százszor is rosszabb
Hát az a bolond, aki most
Hogy ragyog az ég, mégis áldozat
"Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem..."
--
I am the relic of a world long lost
My name is forgotten, my deeds are dust
the strength enfolding your delicate form,
are not mother of pearl, not chilly silver:
you are made of bread, a bread the fire adores.
The grain grew high in its harvest of you,
in good time the flour swelled;
as the dough rose, doubling your breasts,
my love was the coal waiting ready in the earth.
Oh, bread your forehead, your legs, your mouth,
bread I devour, born with the morning light,
my love, beacon-flag of the bakeries:
fire taugh you a lesson of the blood;
you learned your holiness from flour,
from bread your language and aroma.
a 13.
ez is benne van a 100 szerelmes szonettban? én is ezt a köynvet keresem amúgy... megkérdezhetem esetleg, hogy hol találtál rá?
köszönöm!
--
csókom
a puhaság, amely kényes formád borítja,
nem tengermélyi gyöngyház, nem is hűvös ezüst az:
kenyérből vagy, tűzimádta kenyérből.
A liszt emelte veled teli csűrjét,
és nőttön-nőve ért el a kívánt állapotba,
mikor a gabona megkettőzte a kebled,
szerelmem volt a szén, mely dolgozott a földben.
Kenyérből van szád, a homlokod, a combod,
kenyérből, mely a reggel fényén kel mindig újra,
te pékségek lengő címere, kedves,
a tűz adott neked leckét a vérből,
szentnek lenni a jó liszttől tanultál,
s illatot és beszédet a kenyértől. "
Neruda 13. szonett
igen benne van!!! A bookline-on találtam rá, de hatalmas mázlim volt ám (antikvár példány és 1200 Ft-ba került)
Previous Page12Next Page