Mi végett vagyunk itt?
Sok milliárd igazgyöngy,
mit egykor a tenger moraja
kagylóhéjban tartott,
most Istenünk
erre a Földre száműtött.

Azt mondta itt kell élnünk,
de adott nekünk ruhát, kenyeret?
Pucér testtel jöttünk világra
S távozunk majd
dobozba zárva.

Addig pedig küzdünk,
harcolunk önmagunkért,
fegyverre kelünk másokért,
s elhullunk.

Néha arcra bukunk,
máskor emelt fővel távozunk.
Nyomot hagyunk
a történelem homokjában.

Szeretünk,gyűlölünk,
bízunk és csalódunk.
Nehéz szívvel,
újra meghalunk.

S a tenger, az az édes takaró,
magához ölel ismét.
Méltó jussunk előtt
lelkünk teljességével állunk.

Igen, burokban születtünk,
s halálunk után vissza kerülünk.
Közben meg-megállunk
nyelünk, tűrünk,
s végül búcsúzunk.